Megváltozott munkaképességű emberek a munkaerőpiacon: Az esélyegyenlőség a cél

Dr. Szellő János címzetes egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem KPVK Munkatudományi kutatócsoportjának tagja vezetésével „A munkaerőpiaci támogatások rendszere Európában” címmel készült a közelmúltban  egy felmérés, melyben kilenc európai országot vizsgáltak abból a szempontból, hogy milyen szabályok vonatkoznak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására.

Borhegyi Éva cikke

Megjelent: Budaörsi Napló, 2018. szeptember, XXVII. évfolyam, 9. szám

Augusztus végén a budaörsi SHL Hungary Kft. központjában, főként helyi kis- és középvállalkozások vezetői és HR-esei számára tartott előadást dr. Szellő János egyetemi docens. Mint elmondta, Európa többi országában is létezik a megváltozott munkaképességű munkavállalókra vonatkozóan kötelező foglalkoztatási kvóta, illetve ezt kiváltandó, a munkáltatóknak kötelezően fizetendő járulék (hozzájárulás), de eltérőek a feltételek. Van, ahol már a 30 százalékosan egészségkárosodott ember is beleszámít az előírás teljesítésébe, sok helyen duplán is, illetve van, ahol a megváltozott munkaképességű gyakornokokat is bele lehet számítani, míg máshol nem. Több országban úgy oldják meg a megváltozott munkaképességűek alkalmazását, hogy a cégek kihelyezik a tevékenységük egy részét olyan szervezeteknek, ahol a munkavállalók 70 százaléka fogyatékos vagy megváltozott munkaképességű. S ehhez az állam sok helyen kifizeti a munkáltatóknak azokat a költségeket, amiket az ilyen emberek betanítására, átképzésére fordítanak.

Az ENSZ Emberjogi egyezmény és az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) szabályai az esélyegyenlőséget hirdetik és elítélik a diszkriminációt – hangzott el az előadáson. A megváltozott munkaképességű munkavállalók esetében pedig a holisztikus szemlélet az útmutató, vagyis azt kell nézni, a teljes ember milyen és milyenek a kompetenciái, figyelembe véve, hogy a betegsége miben korlátozza őt, és mi az, amit tud, illetve mire képezhető.

A magyarországi rendszer problémáiból az egyetemi docens az akadálymentesítés hiányát emelte ki, ami máig nem valósult még meg minden közintézményben sem teljeskörűen, illetve azt, hogy nincsenek személyre szabott beilleszkedési programok. Továbbá, hogy az előírt szabályok és a megvalósíthatóságuk ellentmondásban vannak. Azon kívül, hogy a megváltozott munkaképességűek alkalmazása után jár némi adókedvezmény, semmi más nem történik – jelentette ki dr. Szellő János. A rehabilitációs hozzájárulás nem az integrációt szolgálja. Az egészségi állapotot felmérő bizottságok pedig csak megállapítanak, de nem javasolnak például megfelelő munkakört.

Dr. Szellő Jánosnak és munkatársainak azonban a kutatás során a feladatuk volt az is, hogy készítsenek egy szakpolitikai ajánlást, ami javíthat a jelenlegi helyzeten. Mint mondta, ez alapján el is indult egy folyamat és tudomása szerint már készülnek olyan jogszabálytervezetek, amelyek változtatnának a jelenlegi gyakorlaton. És az egyik eredmény, hogy az egészségi állapotot felmérő bizottságokban az orvosok mellett megjelentek szociális és munkaerő piaci szakértők is. A fő irány tehát, hogy bővüljön azoknak a köre, akiket valóban sikeresen vissza lehet vezetni a munkaerőpiacra, amit az is elősegíthetne például, ha a munkáltatóknál a kötelező kvótába a sajátos nevelési igényű (SNI-s) fiatalok szakmai gyakorlata is beszámítana.